A Renault Művek még az első világháború előtt Franciaország egyik legnagyobb autógyárává fejlődött. Apárizsi taxik nagyrészét is ők gyártot- ták. Leginkább a kétűléses, kéthengeres, 8 lóerős tipust használták, mely- lyel akár a 65 km/h sebességgel is szállíthatták utasaikat. Legendává az első világháborúban vált ez atipus, amikor a párizsi helyőr- séget szállították ki a frontra. A csaknem ezer autó között 600 taxi hordta a frontra a katonákat. Václav Laurin és Václav Klement kerékpárok készítését és javítását végezte. Az első időben a motorkerékpárok felé bővítettek. Üzemük prágától északra, Helyezkedett el Jungbunslauban, (mai nevén Mladá Boleslav,ott készülnek a Skodák). 1906-ban kezdték bővíteni,és az új épületben kezdődött el az autógyártás. Rövidesen a Monarchia legnagyobb autógyárává nőtte ki ma- gát.
Gyártmányaik rövid idő alatt a nemzetközi élvonalba kerültek. Az 1913-ban bemutatott tipusok felkeltették a hadvezetés figyelmét is. A kocsi alvázát csekély módosítással és erősebb motorral a hadseregben rendszeresítette. Az átlag autók 20 lóerősek és 80 km/h sebességgel üzemeltek. Henry Ford mint lakatos kezdett foglalkozni gőzkocsival, majd robbanó- motoros járművekkel. Másfél évtizedes szívós munka után,az 1910-es években az USA legnagyobb autógyárává fejlesztette műhelyét.Rá jött arra, hogy autóit csak úgy lehet eladni ha ólcsón állítja elő őket. Beve- zette a magsan kvalifikált szakemberekkel működő szalagrendszerü ter- melést. 1913. április 1-én indították el, amin az ismert T-modelt egészen 1927-ig gyártották; több mint 15 millió darab készült belőlük.Egy érdekesség: abban az időben írta egy svájci szaklap az autóról, "...a legnagyobb sikerű gépkocsit, amelyen öt világrész tanulta meg az autó- zást, magyar technikus, Galamb József tervezte." Ezenkívül Galamb még a gyártósor tervezésében is részt vett. Motorja 22 lóerős volt, és 80 km/h sebességgel közlekedett. Vincenzo Lancia, a FIAT vezetője nagy és drága autókat gyártott. Az el- ső világháború után a Lancia kocsik tengelytávja megnövekedett, az e- gész jármű "megnyúlt". Az 1922-ben bemutatott Lambda típusán forra- dalmi újítást vezetett be: a kocsiszekrény két oldalsó falát oly erősre méretezte, hogy az részben átvette a hagyományos alvázkeret szere- pét, az első kereket lengőkarokkal, teleszkópok beiktatásával egymástól függetlenül szerelte fel. A stabilitásnak köszönhetően az autó a verseny pályán 140 km/h sebességet ért el.Milánóban működött egy motorjavító műhely, mely Niccolo Romeo mér- nök kezébe került, aki abból fejlesztette ki az Anonima Lombardo Fab- rica Automobili, röviden az ALFA gyárat. Eleinte nemigen figyeltek fel az ott készült autókra. Az igazi elismerést a magyar származású Vittorio Jano alkalmazása révén érték el. A konstruktőr irányításával aztán meg- született a legendás hírű Alfa P2. 140 lóerejével és 200 km/h sebessé- gével sorra nyerte a versenyeket.A magyar autógyártásban az 1923-as év hozta meg a fordulópontot.A nyári Vasipari Kiállításon bemutatott 20/24 lóerős Magomobíl az érdeklő- dés középpontjába került. A négyhengeres motor mellett növelték a váz méretét és korszerűsítették a rugózását is. Az első komoly ajánlat az Autótaxi Rt. képviselőitől kapták. Az év végére 316 darab járta az ország útjait. A Magomobil nyílvános szereplése 1924-ben volt,amikor is az Alföld-Alpesi Túraúton 3300 kilóméteres távot teljesített. Bár négy autót indítottak el és csak kettő ért célba, de az ezüst és bronz plakettet meg- szerezték.Ez időtályt sok újítás, sok új találmány erősítette a magyar autógyártást. Fejes Jenő konstruktőr találmányaira még a nemzetközi ipar is felfigyelt. A járművet vékony ,hengerelt lemezből készítette. Még azokat is, amiket eddig öntéssel készitettek. Ezzel az eljárással az autóknak 25%-al csök- kent a súlya. Ez tetemes üzemanyag megtakarítást jelentett a fogyasz- tás terén, valamint nem koptak annyira a tömör gumik. Az angliában be- mutatott példány 20 ezer kilómétert futott. A Magyar Általános Gépgyár forgalomba hozott egy hathengeres sze- mély autót, a Magosixet. 42 lóerős motorral hajtott kocsi végsebessége 100 kilóméter volt. Ez a tipus már elktromos indítómotorral készült, meg- oldva a fáradtságos és nem kis veszéllyel járó- olykor balesetet- okozó "kurblizást". A Magosix már négykerék fékkel készült. Ötszemélyes ké- nyelmes utazást biztosított. Újdonság az időmérő óra a műszerfalban.Az 1920-as években a technikusok figyelme a kétütemü autók felé for- dult. Csepelen már kisérleteztek ezekkel a motorokkal,s hogy nem ered- ménytelenül, azt igazolja az 1929. évi Monte-Carlói csillagtúra is, ahol egy WM személykocsi Smick Viktor vezetésével a második helyre került. A fürge kisautó ugyan csak 26 lóerős,és mindössze 80 km/h sebességre volt képes, de a jeges viharral, sáros útviszonyokkal sikerrel megbírkó- zott.Barcelonában villamos hajtású társaskocsikkal kisérleteztek, melynek tervezője Marc Birkigt svájci mérnök volt. Később automobilok is készül- tek ott. Első kocsijukat,a 20 lóerős Castrót 1904-ben mutatták be. Ezt a tipust 1907-ben Hispano Suiza névre keresztelték át. Az első darabtól fogva nagy goddal és luxus kivitelben készültek az autók. Az 1912. év egyik hathengeres tipusát XIII. Alfonz spanyol király vette meg, ettől kezdve a gyár a királyi udvar szállítólya lett. Meghaladta a 160 km/h sebességet. Motorja 140 lóerős volt.