Az első autómobilokban csak az építőik bíztak, a nagyközönség sokáig el- lenszenvvel utasítottal el ezeket az újszülötteket. Bár alakjukban nem ha- sonlítottak a most megszokott tipusokéhoz, mégis gombamód szaporod- tak a kisebb-nagyobb üzemek, ahol már nem építették, hanem gyártották az autócsodákat. A kisebb üzemek alig egy tucat szerelőt foglalkoztatott. Ez meg is határozta a versenyképességet. Mire kelendőek lettek a gépko- csik, addigra sokan tönkre mentek, vagy beolvadtak egy nagyobb üzembe. Egy igazán veterán tipus 1886-ból. Benz.
Karl Benz ugyan már 1885-ben kipróbálta a háromkerekű járművét, melyre 1886-ban kapott szabadalmat; ezt tekintjük az első robbanómotor hajtott gépkocsinak.
Bár mennyire is publikálta Benz az új találmányát nem talált vásárlóra. Manheim utcáin száguldó, hangosan durrogó jármű csak elriasztotta a békés polgárokat. Járművének drótküllős kerekei voltak, motorja 0,7 lóerőt teljesített, és elérte az óránkénti 20 kilóméteres sebbességet. Tömör gu- mik voltak a kerekeken. Világítással még nem rendelkezett. Érdekesség, hogy a felesége is vezette ezt az autót, bizonyítandó, hogy könnyen ke- zelhető és irányítható.
1886-ban egy ujabb autó is az utcára került. Ez a tipus már négy kerekü. Gottlieb Daimler mutatta be . Daimler Cannstadtban lepte meg a város la- kóit robbanómotoros járművével. Sajnos Benzzel ellentétben nem csak a lakosság, hanem a helyi sajtó is ellene fordult, így francia országban került sor az autómobíl értékesítésére.
Járművének kerekei a hintók kerekeihez hasolítottak, faküllősek és acél- abroncsozásuak voltak. A kocsit 1 lóerős motor hajtotta, és óránként a 20 kilóméteres sebességgel száguldott. Sajnos az akkori útviszonyok miatt ( macskaköves utcák,stb) ettől nagyobb sebesség már veszélyez- tette a vezető és utasok biztonságát.
Lassan megszokták az emberek ezeket a járműveket, mely vásárlásban is megmutatkozott.